Léteztem. Hát miért nem ismersz el? Miért teszel úgy, mintha létezésem puszta illúzió lett volna? Miért kell nevemet elhallgatni, és könnyeket csak titokban ejteni?  Hiszen éltem. Lehet, hogy csak méhen belül. Pár hetet.  Pár hónapot. De Te is hallottad, és tudom, láttad is, hogy a szívem hevesen…

Este, mikor behunyom a szemem,  arcod látom magam előtt, de már nem beszélsz.  Szavak nélkül is értettelek téged,  és minden percben vártam, hogy majd karjaimba térsz.  Érintésed melengette szívem,  és meséltél nekem, pedig nem beszélt a szád.  Hogyan tudnám elmondani néked,  milyen erősen és…