Szélesre tárom az ablakot, és mélyet szippantok a levegőbe. Sötét van. Minden csendes. A csillagok fénye tündököl az égen. Elkápráztat most is, mint minden egyes alkalommal, amikor nézem őket. Azokon az éjszakákon, mikor nem jön álom a szememre, mert a gondolatok villámként cikáznak át az agyamon.…
Tudjátok mi jutott ma eszembe? Egy olyan mondat, ami állíthatom, minden gyermekét vesztő szülőt unos-untalan szíven döf. Talán még akkor is, ha már értik emögött a jó szándékot. És akkor is, ha már ráléptek az ösvényre. Igen! Az lesz az! Az a Bizonyos mondat. Így nagybetűvel. Akkorával, hogy úgy…
Emlékeztek, mikor még földi angyal voltam?...
Testem apró volt, és védtelen csupán,
Nem tudtuk még, hogyan lesz ezután.
S bár kicsiny testbe zártak egy hatalmas lelket,
Együtt hordtuk volna a megannyi terhet.
Kivártátok volna, míg lassan megnövök,
Mikor az ég már nem zúg, nem dörög.
Majd…
Ha szíved ágára többé nem száll már az a madár,
Mert fészkét leverte a sötét vihar-király,
És te sírsz, de egyre csak várod,
Mert nem látod meg, hogy ez egy szörnyű átok,
Hiszen ha újra is kezded mindig a napot,
Őt már többé fel nem támaszthatod.
Hisz' a vihar-király tomboló dühe…
Élt egyszer, valahol, nem is olyan messze földön egy leány. Szerény volt, és nagyon jószívű. Amerre járt, mindenkihez volt egy-két jó szava. Egy-egy kedves cselekedete. Egyszer ez a leány, jártában-keltében, igen különös lénnyel találkozott össze. Egy óriás állt előtte. De egyáltalán nem ijedt meg…
Egyszer volt, hol nem volt, egy mesés tájon, egy egészen varázslatos vidéken volt egy hely, ahol egy zöldellő mező kellős közepén, egyetlen gyönyörű és mézédes illatú virág pompázott. Jöhetett vihar, zuhoghatott az eső, és fújhattak vad szelek, az egymagában álldogáló virág mégis tovább pompázott.…