Emlékeztek, mikor még földi angyal voltam?...

Testem apró volt, és védtelen csupán, 

Nem tudtuk még, hogyan lesz ezután.

S bár kicsiny testbe zártak egy hatalmas lelket, 

Együtt hordtuk volna a megannyi terhet. 

Kivártátok volna, míg lassan megnövök, 

Mikor az ég már nem zúg, nem dörög. 

Majd szélvészként hasítottam volna én köröttetek, 

S olyat tettem volna, hogy velem pöröljetek. 

S ti vártátok azt is, hogy rosszalkodjak én, 

Csak veletek legyek a világ közepén. 

De szívem feladta, nem működött tovább, 

Így megvártam én az angyalok hadát. 

Átöleltek engem, puha szárnyuk védett, 

Megmutattak nekem minden jót és szépet. 

De Veletek vagyok én mindörökre már, 

A szeretet engem szívetekbe zár. 

S majd a felhők közül mosolygok és nevetek, 

Hiszen én már örökre csak égi angyal lehetek.