Hangtalanul puffan, 

nesztelen egy perzsaszőnyegen. 

S bár törés nélkül megússza, 

mégis megreped ezer helyen. 

Helyrehozhatatlanul,

sebzetten vár az elmaradt törésre. 

Közben dermedten néz reám, 

és hív minden repedése. 

Beszélnek ők, 

szól hozzám ezernyi hang-alak. 

Kemények, vészesek, fenyegetők,

de valahogy mind vigaszt nyújtanak. 

Repedések nyelve

nem mindig szívélyes és vidám.

Ártónak tűnnek a szavak,

mégis ők nyernek a vitán. 

Nem gonoszság, 

mi győzelemre törhet magának utat. 

Az igazság az, mi kiált a repedések közül, 

és mind a remény felé mutat. 

Kemény szavak, 

de mind egyetlen bizonyosságból fakad.

Erőd önnön magadban lakozik, 

és kezedben volt mindvégig a tömítőanyag.