Egy könnyű, tavasz eleji szél hátán érkezett. Enyhe fuvallat volt. Mert féltette. És óvta őt. Nehogy lepottyanjon. Amilyen pici volt ugyanis, olyan nagy feladatot bíztak rá. Nem volt hát szabad, hogy valahol út közben nyoma vesszen. Már az utazás alatt neki látott a munkának. Nem tudott várni.…
Fáradtan, és némileg elgyötörten tekintett ki az ablakon. Azon lopott pillanatok egyike volt, melyben pár percre nem kellett erősnek lenni. Amikor szabadon sírhatott. Nem álltak mellette a gyerekek, és a férje is munkában volt. Nézte a tájat. Hideg volt már. Csípős hideg. De mégsem érezte.…
A kisfiú csak állt ott, megilletődötten. Valami egészen mélyről, szívből jövő gyönyörűség lett rajta úrrá. Erre várt hónapok óta. Erre a nagy találkozásra. Hogy minden érzékszervével elmerülhessen ebben a csodában. Így hát félénken, izgatottságtól vezérelve megtette az első lépést.…
Történt egyszer, nem is olyan régen, hogy milliónyi pillangó gyülekezett egy csodálatosan színes és ragyogó szivárvány alatt. Bátortalanul rebegtették pillekönnyű szárnyaikat, és zavartan keresték a helyüket az összegyűlt sokadalomban. Minél tovább nézte őket az ember, egyre inkább az az érzése…
Azon gondolkodott, hogy mikor és hogyan történt? Talán az egyik régi pajtásával verekedett. Vagy az is lehet, hogy a játszótéren leesett a mászókáról. Vagy netán otthon, minden szülői intelem ellenére, a játék hevében történt meg a baj. Nem emlékezett tisztán, hogy egy bevérzett szem, egy lehorzsolt…
Anya felkel reggel. Kinyitja a szemét. Tölt magának egy csésze kávét. Vagy egy bögre teát. Esetleg tejet. Talán kakaót. Megissza, és közben elkezd a nap menetrendjén gondolkodni. Még álmos, és a fogaskerekek csak lassan indulnak meg az agyában. Munka. Vagy esetleg gyerek. Bevásárlás. Főzés. Mosás.…
-Régóta várok Rád- mondta olyan kellemes hanggal, mintha egy csengettyű csilingelne. - Érezted ugye, hogy szükségem van Rád?
Kérdésére könnyek gyűltek a szemembe. Nem, gondoltam magamban, semmi ilyesmit nem éreztem. Hiszen annyi harag volt a szívemben. Annyi keserűség. És az elsírt könnyek…
Ahogy elsírsz minden könnyet, ami a lelked nyomasztotta.
Vagy ahogy némán, megrendülten állsz, elgondolkodva.
Ahogy az emlékek halvány mosolyt varázsolnak az arcodra.
Vagy ahogy mindez a lelked csak tovább szorította.
Ahogy a gyásztól remegve gyertyát gyújt a kezed.
Vagy ahogy ezt remegő…