Ahogy elsírsz minden könnyet, ami a lelked nyomasztotta. 

Vagy ahogy némán, megrendülten állsz, elgondolkodva. 

Ahogy az emlékek halvány mosolyt varázsolnak az arcodra. 

Vagy ahogy mindez a lelked csak tovább szorította. 

Ahogy a gyásztól remegve gyertyát gyújt a kezed. 

Vagy ahogy ezt remegő kéz nélkül teszed. 

Ahogy síromon gondosan virágot rendezel. 

Vagy ahogy rám otthon emlékezel. 

Ahogy kinyújtott kezed, és szorosan ölelne két karod. 

Vagy ahogy a megrendültségtől állva nem jönnek a mozdulatok. 

Ahogy elmondanád mennyire szeretsz, de már nem lehet. 

Vagy nem is mondani szeretnéd, csak azt, hogy érezzem a szeretetet. 

Láttalak, és tudom, érzem, hogy szeretsz, 

És ez az, amit én is itt hagytam neked... 

Hiszen, ami nem múlhat el soha, az a SZERETET.