Anya, ugye tudod, hogy a felhők közül minden nap nevetek rád? És persze üzenek is neked. És tudom, hogy te minden egyes alkalommal érted a jeleket. Mert nem csak a szemeddel, a lelkeddel is nézed az eget. 

Anya, ugye tudod, hogy szeretlek nagyon? Bár ujjacskám nem érint. Bőröm bőrödhöz nem simul. Szívedben helyet találok. És te befogadsz engem. Védelmezel, ahogy akkor mikor mennem kellett, már nem lehetett. 

Anya, ugye tudod, hogy nem a te hibád volt?! Angyalszárnyaim mindig is rajtam voltak. Csak a szemeddel nem láthattad őket. De amikor dolgomat elvégeztem, kibontottam azokat, és elhagytam a Földet. 

Anya, ugye tudod, hogy sokat tanultam tőled? Megtudhattam milyen a szívből jövő igaz szeretet. Ezért választottalak téged. És én kiélveztem minden percet, amit csak lehetett. 

Anya, ugye tudod, hogy nem is lehetett volna szebb az életem? Hiába volt rövid, ennél tartalmasabb nem is lehetett volna. Volt abban szeretet. Kacagás. És móka. 

Anya, ugye tudod, hogy jó helyen vagyok? Itt nem kell megvédeni engem. Óvnak a felhők. A nap. A hold. És a csillagok. 

Anya, ugye tudod, hogy én is gondolok rád? És te is énrám tudom. Mikor szemed kinyitod. Mielőtt szemed lehunyod. Hozzád száll minden gondolatom. 

Anya ugye tudod, hogy örökre veled leszek? Szívedben megtalálhatsz. A lelkedben felkutathatsz. És az emlékeid között is elbújtathatsz. 

Anya, ugye tudod, hogy most már mennem kell? Várnak rám a pajtásaim, nem maradhatok. De ha otthon éjjel gyertya ég értem, tedd ki az ablakba, én majd elfújom... 

Anya, így kívánj nekem, kérlek, Boldog Félszületésnapot!