Apró, szilánkos darabokra. Azon a napon. Hangos csörömpöléssel. Engem is megsebezve. A szilánkokat pedig, mivel olyan apróak voltak, nagyon nehéz volt összetakarítani. Sok időbe telt. Jutott belőle mindenhova. A legrejtettebb helyekre is. Újabb és újabb sebeket ejtve, mikor próbáltam őket…

Fekszem, és a plafont bámulom: Változik valaha valami?  Ez a kérdés kattogott ma a fejemben, mint egy légkalapács. A hangja iszonyatos erővel szólt, és abban a hangzavarban nem halottam a többi gondolatom.  Igen, valóban úgy gondolom-bármilyen közhelyes is-az idő segített. Idővel megtanultam élni…

Aludj el Kincsem,  Hisz, már semmi baj sincsen!    Álmodj szépet, messzeséget,  csillagokat, felhőcskéket! Napot, holdat, pillangókat,   Tündéreket, kis manókat!   Álmodj ma, és álmodj holnap,  és minden örökké való nap!  Álmodd azt, hogy együtt vagyunk,  szél repít, és lobog…

Megláthatom szemed színét Érezhetem bőröd selymét Kezedet majd megfoghatom Testedet is ringathatom Hangodat még hallgathatom Arcodat tán simíthatom Láthatlak majd éjjel nappal  Kezdhetjük majd tiszta lappal  Bánatomat elfeledve Szenvedéseim elvetve Ágyadat puhára vetve Halk altatót…

Eljött az ősz. Hamarosan a fák megannyi színben pompáznak majd. Amikor pedig elérkezik az ideje ledobják színes öltözetüket, és kopáran ácsorognak majd, várva, hogy a hópelyhek öltöztessék fel őket csodálatos, fehér ruhába. Majd több hónapos szendeségükből a pajkos tavasztündér hívogató színekbe…