Mint a kisautó kereke, melyet sosem gurítasz felém. 

Mint a labda, amit nem kap már el a kezed. 

Mint az alma, melynek ízét sosem érezheted. 

Mint a mondat, melyből egy sem hagyhatja el a szád. 

Mint a gyűrű, melyben benne volt léted ígérete. 

Valami kerek, de mégsem az... 

Az autó kereke elrozsdásodott.

A labda meg leeresztett.

Az alma megfonnyadt.

A mondat sosem volt.

A gyűrűben nincs már benne ígéreted.

Mert léted az enyészeté lett... 

És mégis, valami kerek... 

Mert az autó kerekét beolajozhatom.

A labdát pedig felfújhatom.

Almából új terem majd. 

A mondatot kimondom helyetted.

A gyűrűben pedig léted helyett hordom majd emléked.

Így lesz ismét kerek minden...

Hiszen ott leszel...

Minden elgurított kisautóban. 

Minden eldobott labdában.

Minden alma ízében.

Minden mondatomban. 

A gyűrűm ezüst színében.

Egész életemben... 

Minden hónap fordulóban... 

De nem csak a kerekben... 

Ott leszel...

Mert szeretlek...

Örökre...