Egyszer volt, hol nem volt, a nem is annyira távoli múltban, született egy egészen különleges kisfiú. Aki csak látta,mind jókedvre derült édes mosolya és feltűnő jókedve láttán. És az a kacaj, ami elhagyta a száját, talán még különlegesebb volt, mint maga a gyermek. Hiszen annak a nevetésnek igazi varázsereje volt. Minden szív betegségét, bánatát képes volt egy szempillantás alatt semmisé tenni. Helyette megelégedés és boldogság költözött mindazoknak a lelkébe, akik találkoztak ezzel a különleges kisfiúval, és hallották csilingelő és magával ragadó kacagását. 

Történt egyszer, hogy a tündérek földjén nagy szomorúság ütötte fel a fejét. A tündérkirály szívébe aggodalom költözött, mivel egyetlen, gyönyörűséges lányán megmagyarázhatatlan és csillapíthatatlan bánat lett úrrá. Hiába érkeztek messze földről az ifjak, senki sem tudott segíteni a tündér királylányon. Egy napon a király hűséges szolgái hírét vették, hogy van a földön egy igen különleges kisfiú, akinek kacaja gyógyítja minden szív bánatát. Aranyos, pillangók húzta kicsiny hintón küldetett hát érte a király, és megparancsolta szolgáinak, hogy csakis a fiúval térjenek vissza. Ha nem, örökre kitaszíttatnak Tündérföldről. Hej! Hajtották ám a hintót a szolgák, hogy mihamarabb a gyermekhez érjenek. A kisfiú először vonakodott, de végül is belement a dologba. 

Mikor Tündérföldre értek, a szolgák rögtön a király elé vezették a fiút. A tündérkirály nézte az apró gyermeket és hitetlenkedés járta át a szívét. Ez a pici gyermek lesz majd segítségükre? Ugyan mit tudna ő tenni? De mivel ez maradt az egyetlen lehetősége, lányhoz vezette a kisfiút. A tündérkirálylány bánatosan ült aranyos szobájának kis karosszékében. Könnyei megállíthatatlanul hullottak. A kisfiú odament a királylányhoz és hangos, szívből jövő kacagásba kezdett. A tündérlány először iszonyatos haragra gerjedt. Hát mit nevet itt ez a fiú? Talán bánatából űz gúnyt? Őt kacagja ki talán? És szívét ismét a bánat ismerős érzése próbálta bekeríteni. De ahelyett, hogy komorság kezdte volna szívét uralni, a tündérlány arcáról eltűnt a szomorúság, szemében huncut csillogás jelent meg. És már ketten kacagtak vígan, szívet melengetően. A tündérkirálylány a boldogságtól könnyes szemmel csókolta meg az ő különleges jótevőjét. Hej, megörült hát a király! A kisfiúnak adta lánya kezét, és fele királyságát. Hatalmas vigasságot rendeztek, amely három nap és három éjjel tartott. 

Így történt, hogy Tündérföldön nyoma sem maradt a bánatnak, mert a kisfiú kacaja gyógyította a szíveket minden egyes nap...