Tudjátok, hogy milyen hely az Angyalok országa? Olyan csodálatos, és olyan varázslatos, melyet emberi szem még sohasem látott.  Gyönyörű fényesség vesz körbe mindent. Színpompás virágok nyiladoznak a réteken. Illatuk olyan édes, ami teljesen elbódítja a lelket. Ha az angyalok pihenni vágynak, hatalmas fák enyhet adó árnyékában keresnek menedéket. A friss, harmatos fűben fekszenek el, és a puha gyepen hajtják fejüket édes álomra. És hogy milyenek az angyalok? A leggyönyörűbb lények az egész világon! Szemük örökké csillog. Arcuk élettel teli, pirospozsgás, békét, boldogságot sugároz. Tiszta, hófehér ruhájuk csendesen suhan, gyenge szellő lebegteti. De mindennél csodálatosabbak a szárnyaik. Fehér tollak mindenütt, amerre a szem ellát. Szélesre tárják, mikor a magas égen repülnek. Kecsesek lesznek tőle. Varázslatosak. És igazán méltóságteljesek. 

Élt egyszer két testvér, akiknek igen különleges képességük volt. Minden éjjel, álmukban, az Angyalok Országában jártak. Hogyan tévedtek oda? Ők maguk sem tudták. De míg más gyermekek Álommanóval kézen fogva sétáltak be az Álmok Országába, addig értük minden éjjel csodálatosan szép angyalok jöttek el. Együtt repültek havas hegycsúcsok felett. Mélységes völgyeken keresztül. Sötét erdőkön, és fényes mezőkön át. Oda. Abba a varázslatos birodalomba. Minden éjjel boldog táncot jártak az angyalokkal. Halk, égi muzsika kerítette őket hatalmába, és pöttöm lábaik követték a ritmust. A mennyei dallamot. Majd mikor megfáradva pihentek meg az angyalok ölében, minduntalan hatalmas, ékes, és védelmező szárnyaikat csodálták. Pici kis ujjaikkal puhán simítottak végig a tollakon. Az egész nagyokon, és a kis pihéken is. Majd belefúrták puha arcocskájukat a tollakba, hogy élvezhessék annak melegét. Hogy átjárhassa szívüket az andalító érzés, még mielőtt az ébredéssel ismét hazatérnének. 

Így teltek hát a testvérpár estéi. Napközben szüleik kedves hangja, édes simogatásai kísérték őket. Este pedig az angyalok között leltek nyugalomra.

Történt egyszer, hogy az egyik éjszakai látogatások alkalmával az angyalok marasztalták a gyermekeket. Látták, milyen jól érzik magukat vendégként. És hogy mindig megcsodálják ékes szárnyaikat. Így hát annak ígéretével igyekeztek maradásra bírni őket. Saját angyalszárnyakéval. Szükségük volt ugyanis ezekre a gyermekekre. Ezekre az igazán különleges lelkekre. Viszont a gyermekek szüleiket is igen szerették. Így megállapodtak. Csak az egyikük marad. A másikuk a szüleikre vigyáz majd. De ugyanúgy minden éjjel idelátogat. Így az egyik gyermek szárnyakat kapott. Hatalmasakat. Méltóságteljeseket. A másik pedig visszatért szüleikhez. Hogy vigaszt vigyen. Hogy nappal szeretetüket viszonozhassa. Éjjel pedig az angyalokkal táncolhasson.

De ahogy teltek a napok a szüleikkel maradt  testvér igencsak nekibúsult. Szerette a szüleit. Végtelenül szerette. Ahogy testvére is tette. De olyan magányos volt másik fele nélkül a nappalokban. Az esték pedig oly hamar elteltek. Így a következő látogatása alkalmával az angyalok színe elé járult. És szárnyakért folyamodott. Testvére először szüleikért aggódott, de az angyalok egy okos tervet eszeltek ki. Így ő is megnyugodott. A kérés meghallgattatott. A másik gyermek is szárnyakat kapott hát. Így már ő is igen méltóságteljes volt. 

S hogy honnan tudom mindezt? A két testvér mesélte nekem. Épp az imént repültek tova ablakomból. A szüleik házához igyekeztek. Hogy nappal láthatatlanul óvják őket. Éjjel pedig együtt az Angyalok Országába repüljenek. Hogy együtt kacaghassanak. Táncolhassanak. És hogy betakarhassák őket. Puha, védelmező, ékes és méltóságteljes angyalszárnyaikkal.