Egyszer volt, hol nem volt, a kerek erdő közepén élt egy asszony a két fiával. Nagy szeretetben éltek ők hárman. Mindig számíthattak egymásra. Az asszony szívét éppen rettenetes teher nyomta, de gyermekei előtt nem mutatta szomorúságát. Kiment az erdőre, hogy tűzifát gyűjtsön, hogy majd annak melege mellett, fiaival összekucorodva intsen búcsút bánatának, amikor egy reccsenés zaja hozta őt vissza merengő gondolataiból. Ijedtében összerezzent és megrettent tekintettel nézett körbe. Egy gyönyörű, aranyos ruhájú leány állt elő. Lábain üvegcipellő, fején gyémántos korona. Egy darabig mélyen néztek egymás szemébe, majd a leány mosolyra húzta a száját, és megszólította az asszonyt.  

-Kedves Hölgyem! Kérlek, segíts rajtam! Éppen szokásos, napi sétámat tettem a palotánk körül, ugyanis én egy hercegkisasszony vagyok-jegyezte meg, mintegy mellékesen-amikor egy csodálatos, ezüstös szárnyú pillangóra lettem figyelmes. Követni kezdtem.Észre sem vettem, hogy ebbe a sűrű erdőbe tévedtem. Aztán amikor a pillangót szem elől tévesztettem, megpróbáltam megtalálni a kivezető utat, de hasztalan volt minden igyekezetem. 

Ekkor a hercegkisasszony keserves sírásra fakadt. Az asszony odament hozzá, hogy magához húzza, megölelje, vigasztalja, de amint a gyermekhez ért, kezét mintha valami égette volna. A leány abbahagyta a sírást, és ismét mélyen az asszony szemébe nézett, de semmilyen magyarázatot nem adott az iménti eseményre. 

-Akkor tehát segítesz nekem? -kérdezte újra várakozóan a hercegkisasszony. 

Az asszony sok mindent szeretett volna kérdezni, de jobbnak látta, ha egyszerűen most csak hazaviszi magával a gyermeket. Kézen fogta és takaros kis házikójába vezette. Fiai mellé ültette az asztalnál. Finom, meleg étellel kínálta. Puha ágyacskát vetett a számára. Este, mikor lefekvéshez készülődtek, az asszony csókot nyomott gyermekei puha arcára. Már épp készült, hogy a leánynak is jó éjszakát kívánjon, amikor kezét ismét, mintha égette volna valami. Értetlenül nézett a hercegkisasszony riadt szemeibe. 

-Az átkom-kezdte a gyermek-amit egy gonosz tündér hintett rám. Nem érinthet engem senki. Így arra vagyok kárhoztatva, hogy sosem érezhetek szeretet. Igazából mást sem. És ettől olyan üres az életem.-Szomorúság ülte meg a csendet, majd folytatta magyarázatát. - Abban reménykedem, hogy egyszer valaki majd megtörheti átkom. És akkor megérinthetnek. És érezhetek majd. Mindent. De legfőképpen a szeretet. Arra vágyom a legjobban. 

Az asszony szemét a sajnálat és a meghatottság könnyei lepték el. Gyors mozdulattal törölte őket ki a szeméből, majd betakarta a gyermeket, és halkan becsukta maga mögött a szoba ajtót. 

A következő hetekben a leány igazi családtaggá vált. Jutottak neki játékos napok. Önfeledt pillanatok. Mókás kacajok. És szeretetteljes esték. Úgy tűnt, már egészen megtalálta náluk a helyét. Egy nap azonban az asszony hiába kereste puhára megvetett ágyában. Hiába tette tűvé az erdő minden szegletét. A hercegkisasszony nyomtalanul tűnt tova. Hej, nagyon nekikeseredett az asszony! S bár gyermekei előtt ezt a szomorúságát is igyekezett titkolni, nehogy szívüket nagyon megfájdítsa, éjszaka a könnyek árjában úszott. Egyik éjjel, mikor szeme már teljesen kipirosodott a sírástól, halk, finom kopogás hallatszott az ajtó felől. Az asszony kinyitotta, és igen csak megrökönyödött. A hercegkisasszony állt ott, a boldogságtól sugárzó szemmel, és széles mosollyal. 

-Sikerült, megtörted hát az átkot! Ugyan érinteni engem még mindig nem lehet, de nincs is rá többé szükségem. Mert már érzek. Mindent érzek. Mert te szeretet adtál nekem. És érintened sem kellett hozzá. Elég volt csak a lelkeddel simulnod a lelkemhez. 

-Olyan boldog vagyok-mondta az asszony ragyogó szemekkel. Itt maradsz hát velünk? 

-Vissza kell mennem. Haza. Az otthonomba. Ugyanis mihelyt mindent érezni kezdtem, a hazavezető utat is sikerült meglelnem. De időnként eljövök majd. Meglátogatlak téged. Az én drága jótevőmet. 

Így történt hát, hogy az érinthetetlen hercegkisasszony érezni kezdett. Mindent. A szeretet is. És nem is volt hozzá szükség mozdulatokra. Csupán a lelkek összesimulására.