Hallottatok már a szeretetmadarakról? Tudtatok létezésükről? Ha még nem, akkor elmondom nektek, a szeretetmadarak igen különleges teremtmények. Tolluk a szivárvány minden színében pompázik. A hangjuk, mint a legdallamosabb csengettyű, úgy csilingel. Halkan. Lágyan. De mégis úgy, hogy minden fül hallgathassa gyönyörű éneküket. És persze nem pusztán kinézetük a különleges. Mert ezeknek a madaraknak fontos feladat jutott osztályrészül. Igen, jól sejtitek... Szeretet hordoznak. Az a fiatal pár, akiről a történet szól, négy szeretetmadárral is találkozott. Hogyan is lehetséges mindez? Figyeljetek jól, mert most elmesélem! 

Történt egyszer, valamikor nem is olyan régen, hogy egy fiatal pár ablakpárkányára egy szeretetmadár szállt. Már régóta kinézte magának ezt a helyet, és csak a megfelelő alkalomra várt. Igen csak elállt szemük-szájuk a csodálkozástól, mikor megpillantották. Ilyen varázslatos és fenséges teremtménnyel ugyanis még soha sem találkoztak. Egy kis ideig hol egymásra, hol pedig a madárkára tekintgettek, de aztán, minden tétovázás nélkül beengedték a házukba. Kényelmes, tágas kalitkába tették. Ha pedig ahhoz volt kedve, repülni engedtek. Lesték minden óhaját, kívánságát. Gondoskodtak róla. Szeretgették. És minden egyes nappal a szívükben nőttön nőtt a szeretet. A madárka egy idő után úgy vélte, másnak is meg kell ismernie ezt a kedves párt. Ebédidőben elrepült hát szeretett gazdáitól. Hazafelé vette az irányt. Hej, igencsak nekibúsult a fiatal pár! Éjjeleken, nappalokon keresztül várták kis madarukat, mindhiába.

Majd egy szép napon egy újabb madár jelent meg ablakuk párkányán. Vele is akképpen cselekedtek, mint az első jövevénnyel. Szeretgették, gondoskodtak róla. És ismét, minden egyes nap a szívükben nőttön nőtt a szeretet. Majd ez a szeretetmadárka is úgy döntött, másnak is tudomására kell hoznia, milyen különleges emberekre is akadt. Így egy éjjelen ő is útnak indult. A fiatal pár szívében ismét a búskomorság kapott helyett.

Ám egy idő után újra megtörtént a csoda. Egy harmadik szeretetmadár várt ablakuknál bebocsátásra. És vele sem tettek másként mint előző két társával. És szívükben ismét, nap nap után nőttön nőtt a szeretet. És igen, jól sejtitek... Ez a kismadár is útra kelt, hogy ennek a csodapárnak hírét vigye.

Ismét nagy szomorúság költözött hát a házba, mígnem, egy napon egy negyedik kismadár is megjelent a párkányon.  Kapta a szeretet. Hozta a szeretet. És a fiatal pár szívében a szeretet nőttön nőtt. De a kismadár észrevett valami mást is a lelkükben. És ez aggasztani kezdte. Ő ezért indult útnak. Hogy az előző három társát megkeresse, és segítségüket kérje. Így a fiatal pár ismét magára maradt. 

Egyik éjjel valami különösre lettek figyelmesek. Éppen lefekvéshez készülődtek már, mikor is ragyogó szivárványszín lepte el minden felé a házat, és halk, csengettyűcsilingelés töltötte be a teret. Ott volt mind a négy szeretetmadár ismét a házukban, hogy eldalolják kedves kis nótájukat. Hogy elűzzék a lelkekből a  hiányt és a bánatot. És a fiatal pár szívében ismét nőttön nőtt a szeretet.... 

És, hogy mi a történet vége? Teljesen még magam sem tudom. A madarak valami titkosat suttogtak a kedves pár fülébe. Azoknak az embereknek, akiknek nemcsak szüksége volt a szeretetre, hanem bő kézzel osztották is. Ezért voltak hát madárkáik szemében olyan különlegesek. És hogy akkor miért nem maradtak velük a szeretetmadarak?-kérdezhetnétek. Egész egyszerűen mert ők örökösen úton vannak. Hogy szeretetet hirdessenek. Hogy adjanak. De ne féljetek! Sosem feledkeznek meg azokról, akiktől ők kapnak. Hogyan is viszonozzák majd mindezt a fiatal párnak? Az egyelőre titok marad. De egyszer talán megtudhatjuk, hogy mi is lett a szívből adott szeretetért méltó jutalmuk...