Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az Igazság. Az a bizonyos. Az a nagybetűs. Aminek keresésére a Szív apró, piciny darabjai távcsővel és nagyítóval vágtak neki. Mentek, meneteltek szüntelenül, erős akarattal, éjt nappallá téve, napokon, heteken, hónapokon keresztül. Megjártak sűrű sötét helyeket, és elvesztek. Sziklás magaslatokból a mélybe zuhantak. Túl veszélyes zsákutcákba futottak.  Hogyan lehetséges ez? Hiszen amilyen apró darabokra szakadt a Szív, olyan erősen, szilárd hittel és meggyőződéssel keresték egyenként az Igazságot. Igen. Azt a bizonyosat. Azt a nagybetűset. 

Hiszen azzal a céllal indultak el ezek a piciny, de annál bátrabb Szívdarabok, hogy fájdalmas kérdésekre találjanak választ. Halált megvető bátorsággal néztek szembe az útjuk során feltételezhetően felbukkanó fájdalommal. A veszélyes Miértekkel. De azzal nem számoltak, hogy ezeknek a  Miérteknek a veszélyessége nem is igazán a számukban, hanem a furfangosságukban, és csalafintaságukban rejlik. 

Több Miért is létezett, megszámlálhatatlanul sok. Ott volt a "Miért velem történik mindez?" vagy a  "Miért az én gyerekemmel történt mindez?". Ők társaikkal együtt aljas módszerekkel fel-felbukkantak a Szívdarabok előtt, békés szándékot mímeltek, a válaszokhoz való elvezetés ígéretével tévútra vezettek. A Szívdarabok ekkor segítségért kiáltottak. Sötét helyekről, sziklás magaslatok szakadékaiból, fullasztó zsákutcákból. És akkor megjelent Ő. Fényt hozott magával, fáklyával világított. Minden Szívdarabért egyenként ment el, fáklyája fényében mutatta nekik a csapdákból kivezető utat. Mindegyiküket egy biztonságos, menedéket nyújtó helyre vezette. Mikor az összes Szívdarabot megtalálta, Ő ígéretet tett arra, hogy segít nekik legyőzni a Miérteket. Ehhez csupán arra lesz szükségük, hogy ne egyenként, hanem együtt, közös erővel harcoljanak. 

Elérkezett az a nap, amit Ő a legmegfelelőbbnek talált a csatához, amikor már újra elég erőt és hitet érzett a megtört Szívdarabokban. Ő a menedéket nyújtó helyről egy fedetlen tér kellős közepére állt és hatalmas fényességgel töltötte el a teret. Több sem kellett a Miérteknek és máris megjelentek. Vezérük a legerősebb és legfájóbb, egyben a leggonoszabb, a "Miért van olyan valakinek gyermeke, aki nem is érdemli meg" észrevette a menedékhelyet, és rögtön elindult arrafelé. A Szívdarabok bátran várták a vezért. Mielőtt a leggonoszabb Miért a közelükbe érhetett volna, csodálatos dolog történt. Ő-aki időközben az összes többi Miértet egymaga elűzte- odaállt a Szívdarabok elé és újra egybeforrasztotta őket. A Szív olyan hevesen kezdet dobogni, és hirtelen akkora fényesség árasztotta el, ami megtorpanásra késztette a Miértek vezérét. A Szív hálásan nézte Őt, majd térde borult előtte. 

Rájött hát, hogy az Igazságot nem a Miértektől fogja megtudni. Csakis Ő képes a kérdéseire választ adni. Mert Ő, maga az Igazság. És a Szív ezentúl már tudja;ereje abban rejlik, hogy nem szakítja többé darabokra magát, mert a Miértékkel csakis egyben maradva, és Ő segítségével lesz képes újra megküzdeni. Ha esetleg ismét felbukkannak...

„Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus."(János 14:6)