29 éves lettem... Tavaly még az Ajándékomra vártam. Arra az Ajándékra mely egész életemben, és nem csak a születésnapjaimon, ragyogja majd be a szívemet, a lelkemet.  De sajnos nem találtam meg. Eltűnt az altatógáz, a fájdalomcsillapító és a nyugtató ködében. Abban a gyászos csendben. Kongott minden az ürességtől, és a lelkem megtelt keserűséggel. Sötétségbe borult minden és jégcsapok keletkeztek a szívemen. Vártam, hogy kisüssön a nap, mert tudtam, hogy hidegben és sötétben nem vághatok neki az ajándékom megkeresésének. Túl veszélyes lenne. Eltévednék, megfagynék, megsemmisülnék. 

Egy ideje elkezdett sütni a nap. Ugyan nem árasztott el még melegének teljes erejével, de a keresés megkezdéséhez pont elegendő volt. Elindultam hát, követve a szívem szavát, hogy megleljem.  Az Ajándékot. De Őt itt e világban sehol nem találtam. Érezte a szívem, és tudta az eszem, hogy hasztalan lesz a keresésem, mégis, valamilyen különös megszállottság hajtott. Utamon egy pusztaság kellős közepére tévedtem. És ekkor megéreztem. A nap teljes erejével árasztotta melegét és fényét, éppen rám. Sugaraival az arcom simogatta. Éppen ma reggel. Ma, amikor 29 éves lettem...

29 éves lettem... És rájöttem, hogy az Ajándékom ebben a világban nem lelhetem, és ahol most Ő van, ott nekem még nincs helyem.  Ami ebben a világban nekem maradt azok az Ajándékom itt hagyott ajándékai. Az emlékek, és az elvesztése után bennem keletkezett változások. A fejlődés a lelkemben, az erősödés a szívemben. 

29 éves lettem...Sok mindent tanultam az elmúlt egy évben. Anya lettem. Egy angyal édesanyja. DE akkor is ANYA. 

29 éves lettem...És ilyet még sosem éreztem. A Halál és az Élet küzd a lelkemben. De  Őt választom, az Életet. Mert ez is az Ajándékom ajándéka. A legnagyobb ajándéka. A hidegből felolvadt, éhező szívemet fényével Az Élethez vezette.

29 éves lettem...És tudom, hogy a napjaim újra boldogok lehetnek. Hogy a megélt fájdalmak nem hiábavalóak. Hogy az Életet kell követnem. Így eljön majd az idő, mikor abban a másik világban az Ajándékomat a kezembe vehetem. Így lesz majd. Hiszem... 

„Az én Atyámnak házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha majd elmegyek,és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (János 14:2-3)