Hogy miként telt az elmúlt egy évem... Akkor elmondanám neked, mennyire nehéz volt Nélküled.

Hogy mennyire vágytam  megpuszilni rózsás arcodat, érezni finom  illatodat. Hogy mennyire nehéz volt levegőt venni. Hogy volt, amikor nem tudtam lélegezni. Hogy volt, mikor azt hittem nincs tovább. Minden nap átéltem a kínok kínját. 

Hogy küzdöttem, de oly sokszor elbuktam. Hogy a fényből a sötétbe jutottam. Hogy a sötétből menekülni vágytam. És csak a te kis arcodat véltem látni könnyeim áradatában. 

Hogy a sötétben mennyire összetört voltam. Hogy esténként csak bolyongtam, kóboroltam. Hogy gondolataim és kérdéseim nem hoztak vigaszt. Hogy azt hittem, felesleges kérdezni ezt vagy azt. És bár nem gondoltam, de volt, Aki meghallgatta a sok panaszt. 

Hogy amint Őt az életembe engedtem, a sötétség elkezdett oszlani felettem. Hogy voltak még órák és napok, mikor a sötétség kitartóan próbálkozott. De Ő nem hagyott el, és életembe minden rosszat eloszlató fényt hozott. 

Hogy egy év elteltével már túl nehéz cipelni a fájdalom terhét. Hogy kész vagyok elfogadni Istennek tervét. Hogy életedért és halálodért is hálát tudok mondani. Mert eljöttél engem nagy dolgokra tanítani. 

Ha megkérdeznéd... De már nem tudod...

Erre a fel nem tett kérdésre viszont én majd a kedvenc dalunkkal válaszolok... 

 "Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak...

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget –
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget –
mindenkinél jobban téged
így szerettelek." (Beney Zsuzsa: Anya dúdolja) 

https://www.youtube.com/watch?v=aO3AVcOIjs4