Mindent betöltött a fényesség. Színpompás virágok százai, és ezrei között sétáltak, szaladgáltak, kacagtak. Lépésük könnyed volt, légies. Ruhájuk nesztelenül, fénycsóvaként suhant utánuk. Hatalmas, méltóságteljes fák árnyékában pihentek és játszottak. Sokan voltak, megszámlálhatatlanul sokan.…

Csak lebegtem. Álom és valóság határán. De az is lehet, hogy pusztán csak álom volt, és sosem valóság. Hogy csak hinni akartam, de az eszemmel mindig tudtam. Hogy sosem enyém. Hogy egy napon majd elveszthetem. Hogy egyszer eltemetem.  Lebegtem. Mikor a fényben már akkor is látszott, amikor csak…

A szememet a könnyek borítják. Érzem, hogy hamarosan a lehullott cseppek sós tengerében fuldoklom majd. Csak záporoznak a könnyeim megállíthatatlanul, és én hagyom. Megtanultam már, hogy képes vagyok ebben a tengerben úszni. Csak a félelmem miatt fuldoklom. De ha erőt veszek magamon,  a felszínre…

29 éves lettem... Tavaly még az Ajándékomra vártam. Arra az Ajándékra mely egész életemben, és nem csak a születésnapjaimon, ragyogja majd be a szívemet, a lelkemet.  De sajnos nem találtam meg. Eltűnt az altatógáz, a fájdalomcsillapító és a nyugtató ködében. Abban a gyászos csendben. Kongott minden…

A legnehezebb levegőt venni. Az agyamban hallom, ahogy valaki utasít. "Szívd be, és fújd ki!" Így hát ezt teszem. Gépiesen. És nem értem mi a helyzet most velem. Miért lett hirtelen minden olyan nehéz?  Hiszen jól indult a nap. Persze voltak apró kis bosszankodások, de semmi eget rengető. Aztán…

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az Igazság. Az a bizonyos. Az a nagybetűs. Aminek keresésére a Szív apró, piciny darabjai távcsővel és nagyítóval vágtak neki. Mentek, meneteltek szüntelenül, erős akarattal, éjt nappallá téve, napokon, heteken, hónapokon keresztül. Megjártak sűrű sötét…