Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer, egy varázslatos helyen, a tündérek országában egy különleges kis tündérleány. Arcát rózsás pír fedte, és varázspöttyök csillámlottak rajta. Haja dús volt, és lágyan a vállára omlott. Illata a rétek és mezők harmatos gyepét idézte. És ezer meg ezer színpompás virágét. Szárnyai apró termetéhez képest fenségesek voltak, és hatalmasnak tűntek. De nem csak ebben emelkedett ki a többi tündér közül. Ugyanis Tinát igencsak titokzatos légkör vette körül. És hogy ez minek volt köszönhető? Hát annak, hogy a tündérek királya igen fontos, és érdekes feladatot bízott Tinára. És nagyon titkosat. Hogy mi volt az? Figyeljetek jól, mert most elmesélem! 

Tina, miután beszélt a királlyal, útnak is indult, hogy teljesítse titkos küldetését. Hat pillangót fogtak egy aranyporral színezett hatalmas falevél elé, majd Tina elfoglalta helyét, és a fogat útnak indult vele. Mikor megérkezett, óvatosan lekászálódott az aranyos falevélről, a pillangókról levette a selyemfonálból készült hámot, és a ház ablakpárkányára vitte őket megpihenni. Annak a háznak az ablakához, ahol az a fiatalasszony lakott, akihez érkezett. Hetekig csak az ablakból figyelte őt. És nagyon is tetszett neki, amit látott. Helyes, és igen jószívű asszonyka volt a háznak a lakója. Amikor már biztos volt benne, semmitől nem kell tartania, egyszer csak megjelent a házban. A fiatalasszony szeme-szája elállt a csodálkozástól, hiszen ilyen különleges teremtményt még sohasem látott. És persze Tina szépsége is teljesen elkápráztatta. Jó pár hetet töltöttek ők együtt. És, hogy mivel teltek a napjaik? Pici és jelentéktelennek tűnő dolgokkal. Tina még csak varázslatot sem használt az együtt töltött kevéske idő alatt. Mégis, a mozdulatok, és mosolyok mögött a legnagyobb és legcsodálatosabb dolog rejtőzött. És ez volt az, amit Tina keresett. Még pár napig kiélvezte azt a csodát, amit ez a kedves asszony adhatott neki, majd titokban távozott. Egy óvatlan pillanatban fogta a selyemfonál-hámot, bekötötte a pillangókat az aranyos falevél elé, és sebesen elsuhantak. 

Mikor visszatért a tündérek országába, ragyogó arccal mesélt a királynak arról, mit tapasztalt küldetése során. A király arca is felderült, ahogy legügyesebb, és leghűségesebb tündérkéjét hallgatta. Majd, mikor Tina befejezte a történetet, a király  új feladattal bízta meg. De ahhoz egy kis időnek el kellett telnie. Addig a tündérleány, mivel ügyesen végezte el feladatát, pihenőt kapott a királytól. Egy szivárványszínű virág ölelésében tért nyugovóra. És ez a virág ringatta őt édes álomba. 

De hogy mi is volt Tina titka? Mi volt a küldetése célja? Az a következő útján derült ki. Mikor ismét pillangók húzta aranyos levélkéjén visszatért abba a házba, a fiatalasszony kezébe egy csomagot adott. Annak a színes, szivárványszínű virágnak egy elhullajtott magva volt a dobozkában, melynek ölelésében ő oly sokáig aludt. A fiatalasszony könnyes szemmel nézett a tündérleányra. A bánat könnyei csillogtak szemében, hiszen mióta Tina visszatért a tündérek országába, mindig csak őrá gondolt. De most ott csillogtak az öröm könnyei is. Mivel tudta, ebből a magból majd új élet fakad. Egy kisgyermeké. Ez volt hát Tündér Tina titka. A szeretetért cserébe életet hozott. Elégedetten csókolta meg az asszony arcát. Tudta, hogy ezután már minden rendben lesz. A szeretet majd teszi a dolgát. Újra elindult a pillangók húzta fogaton hazafelé. Majd álomra hajtotta a fejét. Hosszú, édes álomra. A puha, szivárványszín virág ölelésében...