Szorosan fogta az apró kislány kezét. Mégis az érintése, és egész lénye tele volt gyengédséggel. Szerette ezt a kislányt. Nagyon szerette. És rettenetes érzése támadt, ha arra gondolt, esetleg nem jut majd ki a labirintusból. Ha nem találja a kivezető utat. Vagy egy jól elrejtett csapdába esik bele.…
Enyhe fények világították meg útját, mégis kicsit félelmetesnek tetszett a sötétség. De ő bátor volt. Nagyon is. Mindvégig a fényes pontokat kereste. Követte azokat. Kis szívében érezte, hogy ezáltal majd megtalálja a kivezető utat. Ahogy egyre haladt előre, szívében is úgy kezdett oszlani a…
Az égen egy helyes kis bárányfelhő úszott. Ketten ültek rajta. Két egészen aprócska gyermek. Két fiúcska. Testvérek. Nézték a csodálatosan kéklő eget. Fürödtek a nap sugaraiban. Kényelmesen utaztak úti céljuk felé. A fiatalabb gyermek szívében kétely támadt, és félelemmel kérdezte…
Ketten vágtak neki a sűrű, és rettenetesen sötét erdőnek. Annyira féltek, hogy egy hang sem jött ki a torkukon. Erősen szorították egymás kezét, mégis olykor-olykor egyik kéz kicsusszant a másikból. A félelem verejtékcseppjei áztatták az apró tenyereket. De egy pillanatra sem engedték el egymást.…
A két kislány egymás kezét fogva ült az ablaknál. Csinos ruhában. Izgatottan. És egy kissé feszengve. Az egész szobát sütemény és fenyőillat lengte be. Ugyanis Szenteste volt. És ők vendéget vártak. De nem érkezett. Hiába lesték őt várakozva, kis kezüket szorosan az ablakhoz tapasztva. Nem érkezett…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatosan szép királykisasszony. Mindenfele, amerre járt, ámulttal nézték szépségét. Hamvas bőrét. Selymesen fénylő haját. És vidáman csillogó, hatalmas, barna szemeit. Mindenki csodájára járt gyönyörű kinézetének. Külső szépségénél pedig már csak…
Aprócska lábaikat egyszerre, ütemesen lóbálták. Kézen fogva ültek egy pufók felhőn, és a házat kémlelték. A házat, melynek nem is olyan régen, rövidke időre a vendégei voltak. Ugyan az egész csak amolyan villámlátogatás volt, mégis annyi mindent kaptak ez idő alatt. Kedvességet. Törődést.…
Csodálatos látvány volt, ahogy az ablakpárkányon ült. Méltóságteljesen. Már ha egy galamb mondható annak. De ez a galamb mindenképpen az volt. Hófehér tollai voltak. Úgy festett, mint egy ártatlan kis királylány. A fiatalasszony csak ült az ablakban, és nézte őt. Mondhatni, áhítattal csodálta.…
A kislány remegő kézzel bontotta ki az ajándékát a karácsonyfa alatt. Érezte, valami egészen titkos dolog tárul hamarosan elé. De nem tépte a csomagolópapírt, hanem óvatosan, finom mozdulatokkal igyekezett tőle megszabadulni. Mikor már a kezében tartotta, még nagyobb izgalom, és csodálkozás lett…
Csodaszép helyen járt. Nehéz szavakba önteni, és elmesélni bárkinek, hogy mi az, amit ott látott. És mi az, amit ott érzett. De megkért rá. Így hát megpróbálom.
Gyönyörű, színpompás virágok voltak ott, azon a réten. Egyik illatosabb, mint a másik. Mézédesek. Tavaszillatúak. Az ember szíve egészen…